Végkielégített munkavállalók – Mikor jár és mekkora a mértéke a végkielégítésnek?

Kizárólag a munkáltató felmondása esetén jár

A munkavállaló a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 77.§-a alapján végkielégítésre jogosult abban az esetben, ha a munkaviszonya az ott meghatározott jogcímeken szűnik meg. Ezek a jogcímek pedig a munkáltató felmondása, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, valamint az un. jogviszonyváltás. Utóbbi azt jelenti, hogy a munkáltató az Mt. hatálya alól kikerül. Ebből a felsorolásból kitűnik egy fontos dolog. Abban az esetben, amikor a munkavállaló szünteti meg a munkaviszonyát felmondással, nem keletkezik végkielégítésre való jogosultság! Nem érdemes tehát a gyermekvállalás céljából fizetés nélküli szabadságon lévő kismamáknak sem kapkodni, amennyiben a munkáltatójuk velük közli, hogy keressenek más állást, mert nem várják őket vissza. Amennyiben ugyanis ők szüntetik meg a munkaviszonyukat, elveszítik a jogosultságukat. Az Mt. a végkielégítéssel összefüggésben egyebekben egyetlen kivételt ismer, amikor a munkavállaló felmondása esetén is jár számára végkielégítés: amennyiben a munkavállaló azonnali hatályú felmondással szünteti meg a munkaviszonyát (lsd. Mt.78.§ (3)). Ebben az esetben természetesen az Mt. 78.§-ában nevesített súlyos oknak fenn kell állnia, illetve a munkavállalónak az ok felmerülésétől számított 15 napos határidőn belül kell lépnie. Erre azonban ritkán adódik szerencsére ok. Amennyiben mégis adódna, a munkavállaló általában munkaügyi per keretében érvényesítheti az igényét, hiszen a munkáltató önkéntes teljesítésére ilyen rossz viszony esetén nem számíthat.

Mértéke a munkaviszony hosszától függ, de nem teljesen

A végkielégítésre jogosító idő nem azonos a munkaviszony teljes hosszával. Annak végső pontja ugyanis a felmondás közlése, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése. Ezen túlmenően a végkielégítésre jogosító munkaviszonyban töltött idő hosszának meghatározásakor a munkaviszony időtartamából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve a szülési szabadság teljes tartamát, a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 128. §) teljes tartamát, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 132. §) három hónapot meg nem haladó tartamát. Látható, hogy a gyermekvállalást a munka díjazásával összefüggésben is támogatja a jog, hiszen a fizetés nélküli szabadságok hosszú ideje jogosító időnek számít. Ha viszont ez a helyzet, ne járjunk el meggondolatlanul.

A végkielégítés mértéke

A végkielégítés konkrét összege a jogosító idő hosszától függ. A végkielégítés mértéke tehát, ha a munkavállaló végkielégítésre jogosult, és a végkielégítésre jogosító idő mértéke eléri a

• legalább három évet, egyhavi,
• legalább öt évet, kéthavi,
• legalább tíz évet, háromhavi,
• legalább tizenöt évet, négyhavi,
• legalább húsz évet, öthavi,
• legalább huszonöt évet, hathavi távolléti díj összege.

Fontos, hogy amennyiben un. védett korban történik a munkaviszony megszűntetése, abban az esetben emelt összegű végkielégítéssel lehet számolni. Az emelkedés mértéke az első két sávban (a-b) egy havi, a harmadik, negyedik sávban (c-d) kéthavi, s végül az utolsó két sávban (e-f) háromhavi távolléti díj összege.

Buktatók, amikről érdemes tudni

Két dologra azonban mindenképpen fel kell hívni a figyelmet. Az első az, hogy az Mt. 77.§ (2) bekezdése alapján a felmondás közlésével megszűnik az az időtartam, amelyet a jogosultság szempontjából figyelembe lehet venni. Így tehát azok, akiknek hosszú felmondási idejük van, nem járnak jól (jobban). A másik pedig az, hogy munkaerő-kölcsönzés esetében az Mt. 222.§ (5) bekezdés alapján a jogosultság alapja nem a munkaviszony meghatározott módon számított tartama, hanem csupán az utolsó kikölcsönzés időtartama. Ez ugyanakkor sok munkavállalót elvág a jogosultságától.

Nem alanyi jog már a végkielégítés

A végkielégítés az új munka törvénykönyve szabályainkak hatályba lépése óta nem minősül szerzett jogank azaz, azt el is lehet veszíteni. Nem jár végkielégítés az Mt.77.§ (5) bekezdés alapján a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége. Fontos tehát az, hogy amennyiben valakinek az egészsége megroppan, a végkielégítésre való jogosultságát nem veszíti el. A rossz munkavégzésével ugyanakkor minden további nélkül eleshet a végkielégítésétől még akkor is, ha több évtizede dolgozik az adott munkáltatónál.